A távoli hegyeken a fény megcsillan,
S megindul az első esőcsepp,
Első útjára.
-Fájni fog ha leérek?
Kérdi a széltől a kicsiny csepp.
-Badarság- zúgja a szél,
-Nekem se fáj, ha kezem hegyet ér.
De a kis csepp nyugtalan marad, fél
mi lesz vele azután hogy földet ér.
Tovább csorog, vagy elkapja valami?
Csak a szél süvítését lehet már hallani.
-kérdi a napsugártól a kicsiny csepp.
-Nem kicsim, nem fog- nyugtatgatja,
S a napsugárból szivárvány lesz, ahogy a kicsiny csepp áthalad rajta.
A bátortalan kicsiny csepp
A szivárványra visszatekintett.
Kicsiny szívét remény tölti,
Ily szépnek talán el lehet hinni.
-kérdi önmagától a kicsiny csepp.
A szép színek bátorítják,
A szél szárnyai szállítják.
S ráesik egy puha arcra,
Mely szemét az ég felé tartja.
Mely dalolva énekel az esőnek,
Hálát az első esőcseppnek
A kicsiny csepp az arcról büszkén gördül le,
Majd csöndben a fűbe hull.
-kérdi a föld tőle.
-Nem fájt, hogy fájt volna?
Az első esőcsepp az első dallam áldását szavalja.
3 megjegyzés:
elsőre azon gondolkoztam, hogy vajon hol olvastam már ezt. mert biztosan olvastam, de hol is? és ki írta?
aztán eszembe jutott ennek a blognak a címe, és örültem neki :) (és egy kölcsön-füzetben, ha jól emlékszem.)
:)
én sem tudom. kár. de figyelek:)
Megjegyzés küldése