Bíbor virág ciklus
I.
Kihunyt tölgyek árnyékában
Fekszik elhaló testem maradványa,
A szabadság tombol a csönd markában,
Vihar jár a burkon kívül.
Bent minden lelassul
A tölgyek védett világában.
Fekete, borús hajnalra virrad,
Kitépett bíbor virág szikkad,
Vöröslik a Lila űrben és messze száll,
Szakad,
Vérző mélabú elragad.
Csöndbe bele zárva,
Érezni a hiányt
Az űrt minden létező ízében.
Nyugalom nélkül higgadtan ülni a némaságban,
Nem érezni mást csak az égető hiányt
És a bíbor virág maró érintését.
Az édes félreismert illat emléke még él.
Nincs más már csak az emlék,
A becsapott emlék hiánya
Az űr. Az elhalt tölgyek árnyékában,
A tomboló vihar mellett,
A vihar által kizáratva
Vagy magát a vihart kizárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése