Én

papír zizegő zaja

ceruzám apró koppanó robaja

rám nézek felém se tekintek

csak szorongatom száraz kezem

csak simogatom remegő lelkem

pici gyöngy a csöndre lép

pici gyönge lelkem merre mégy

megkeresem lelked neszét

vagy tükröt tartok magad elém

egymás kezét fogva

remegve meghasonolva

magam kezét szorítva

tántorogva jobbra-balra

tükröt keresek magadnak

tükröt keresel magamnak

lehunyom szemed ráveszem magad

nézz rám oda tekintek

Meg vagy! mikor belenézek

saját szemembe

s mondhatom

Hát megvagy

Megvagy végre!