Tündérfény

Cipőm jobbra kopog,

hallom ütemes lépteim,

Éji tündérfény megcsillan

topánkám apró pici orrán.

 

Belém dobban a sötét,

Démon-éji kéj.

Kifakad rajtam egy

sötét, fertőző fekély.

Arany színem ezüstre vált,

Angyal szívem démonnak állt.

Éjfélt üt a toronyóra,

hangja kongva búgja:

Ma már holnap van.

 

Sűvítem a sötét csendet,

Keresem éjféli fényem.

Lázasan tántorgok balra

Ép ész nélkül lépek a föld alá,

hova táncolok a mámortól fűtve?

 

Ma van a lopott csókok éjjele,

hozzád lopódzom,

Démoni énem visít csókod után

Ezüst tündérfényem néz rád némán.

Miattad lettem

a szerelem eretneke.

 

De múló téli csókod jegét,

démonok tüze elemészti.

A tavasz éji tündérfény

kilopott már belőlem

Tovább lépek,

és többé feléd se tekintek.

 

"Ülünk egymás mellett a padon.

Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon."

Utam most hozzá kerget,

hogy őt nézzem némán helyetted.

Hogy csak egyszer is

Legalább egyszer

a kéj démoni éjjelén,

Megpróbáljam az Ő csókját lopni.

2006. április 11.