Zsuzsi

Némán mentél el,

És most csöndben kutatunk utánad,

Keressük a választ

Döbbent hallgatás telepszik mindenre

Kint van a fekete zászló

Megint kint van az a... fekete

 

Hol vagy?

Rózsaszín… fekete…

Ez a kettő nem illik össze

Nem lenne szabad egy helyen látnom őket

Az egyik te voltál,

Míg a másik most már te vagy…

 

Nem talállak…

Eltűntél...

Lényed apró rezdülését is megtagadtad a világtól…

És most tested elfedi

Betemeti

A vastag sírhalom

Csak állok melletted,

Fölötted

És leteszek egy gyertyát

Lángját elfújja a szél,

Vihar közeleg.

Nem értelek.

És most?

Arcod mintha

Minden tükörből rám lesne.

Utánad kapok,

De feleszmélek

Elmentél…

Nem lehettél te.

Mos már mindig így lesz?

Sose látlak többet…

Emléked belém van égetve.

És sem víz, sem semmiféle

Hűs kéz nem enyhít rajta…

Ez már mindig így lesz…

 

Még most is megpillantlak, utánad kapok,

de ráeszmélek,

Hogy te ott fekszel.

Lent.

Valahol mélyen.

Nagyon mélyen…

S tudom én nem vigyázhatok rád,

Nem vigyáztam rád.

Már csak egy kialudt viaszmécses

Őrzi érthetetlen álmod és téged.

Némán mentél el.

Megint kint van az a fekete zászló.

És téged hirdet.

Ezen túl mindig

Amikor június 13. lesz…

Most már mindig?

                                                                                                            2006. jún. 13