csak. te. csak. én. sem. mi. csak mi.

Ki voltál Te?
Bizonytalan Bolond,
Őrült Álmodó,
ki virított egy pusztára égett folyón.

Ki voltam Én?
Magabiztos Cafka,
Veszett Sorskerülő,
Dühöngő Álmosoly-szobor,
álomfelhőbe burkolt erkölcstelenség.

S most?
Ki vagy Te?
Bizonytalan Szerelmes,
Őrült Lovagom,
ki éppen virít egy zavart folyamon.

S ki vagyok Én?
Hitetlen Bohóc,
Csöndes Álom-kánon,
Puha nyugalom-sziget,
kitartó felhőkbe burkolt remegés.

És aztán?
Ki lennél Te nélkülem?
Biztos Bátrotalanság,
Síró Újrakezdés,
Őrült Lovagom,
ki éppen ég egy lángoló folyamon.

S ki lennék Én nélküled?
Bizonytalan Cafka,
Őrült Dorbézoló,
Dühöngő Álszobor,
burkolatlan bukott erkölcs.

De kik lehetnénk Mi?
Mosolygó szivárványhíd,
Boldog szoborcsoport,
Biztos zuhatag,
Nyugodt harangok,
Kacskaringós folyamok,
hol távol, hol közel,
de valahol mindig egymás mellett.

...hogy kik lehetnénk mi...

2008.jan.