S akkor jő a fény,
Az arany, szelíd szenvedély
És sírtam,
Mert féltem,
Mert megfogadtam,
Hogy csöndben bámulom múló napjaim
És abbahagyom harcom,
Béna tagjaim,
Kezem, karom most lóg a csöndben
Mert sikeresen néma lettem.
Dübörögve lángot vet a hajnal,
Új életre kelek farkas dallal
És mosolyt csalok arcomra,
Csillogó fényt,
Meghallgatom őseimet
a vér szavát.
Képet, mérget,
Csöndet, földet,
Rohanó messzeséget
Magam mögött hagyva…
Dübörögve lángot vet a hajnal,
Az arany szelíd szenvedély.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése