Vigyél ki a fényről,
Égeti felpuhult bőröm,
Itt csak csökevényes csontok,
Feszült ingerült izmok
roppannak belém.
Segíts, rángass át a sötétre,
kérlek, köss kötelet a kezemre,
Nagy szemű szörny felém tekint,
Nagy karjaival felém int.
A sötétbe!A sötétbe
Lopom át megmaradt
Csonkolt magamat.
Óvakodj tőlem,
kérlelhetetlen kegyelem
a rothadó elegyem,
s így sem kapok lángot,
hát ellibbenem az utolsó táncot.
Vörös őrült szemeket,
szörnyszülött karokat
akarok.
Ábránd nélküli lelkemet,
ébren nem élt életemet
álmomban élném meg.
Sötétet, sötétet.. sötétet
Hűvös hideggel hiteget.
Rohanok.
Kérlek, lopj át az éjszakába,
Ében vagyok,
Ébren vagyok.
Én csak álmodni szeretnék,
Átrajzolnám az éj fekete leplét,
Rákívánnék egy éjfekete lepkét.
7 megjegyzés:
Csak azért nem írom, hogy ettől most újra belédszerettem, mert még komolyan veszed... vaze.
nagyon tetszik.
a Childhood-dal olvasva különösen.
köszönöm, tényleg jó a zenével együtt:)
bár a zene magától is jó
hmm, bár abból a filmzenéből a Comát jobban hozzáillőnek találom
tulajdonképpen a zenéid jórészétől a frász jön rám. a veredől nem is beszélve.
mmint ez olyan "a gerincemen futkározik a hideg"féle frász.
na most ez jó vagy nem?:)
azt hiszem ez ilyen pozitív frász, ha versről van szó.
Megjegyzés küldése