II.
Forgatom kezemben
a bíborszín virágot.
Összetört bennem
Álmot, világot.
Eldobjam-e?
Vagy fogjam reménykedve?
Tövist markolok a kezembe,
Édes csilingelő hangja száll fülembe.
Eldobom s eltaposom,
Majd gyöngéden lenyúlok érte
S szirmait egyenként letépve
Pusztítom el bíborszín virágom,
Mi összetörte egyetlen képzelt világom.
Rendíthetetlen, zöld márvány felhőkkel,
S lila eső függönnyel
a hátam mögött taposom a fölbe
a hazugságok tüskéivel karöltve
A szerelmet és a barátságot.
Ám egy kis magot zsebreteszek
S keresek neki végső nyughelyet
Hol majd kihajt, és ágakat hoz.
És remélem utam során
nem nyúlok zsebembe,
S nem roppantom szét a magot
A haragot keresve.
Kicsi bíbor virág
Lilla esőfelhőkkel
Zöld, hatalmas szemekkel…
Kicsi bíbor virág…
Dögölj meg!
2005.november.
2 megjegyzés:
Nekem nagyon-nagyon tetszik, de lehet hogy csak azért, mert tudom, miről van szó. De lehet, hogy az is értékeli, aki nem tudja mit jelent...
Valaki?
nem az a lényeg, hogy tudod miről szól, hanem hogy érted miről szól. nem ugyanaz. :)
de örülök, hogy tetszik
Megjegyzés küldése