2007. november 22., csütörtök

Büszkén fáradtan

Várni egyre csak várni.

Várni a vigaszra,

Vagy talán a harangszóra.

Csöndben egyedül remélni.

Tánc a Holddal, keserű fényével.

Sápadt magányával.

Sírni a Nap után,

Csapongó szavain, bután

Sután remélni, hogy járhatom a táncát.

Szelíd felhők rám telepszenek.

Nem látok semmiféle égi eget.

Sem sápadt magányt,

Sem vöröslő, égő szerelmet.

Fehéren eltakarnak mindent,

Csillagot is, együtt a fájdalommal

Tükörbe nézek

És látom homályos arcom egyetlen mosolyát,

Önmagam büszke alakját

Nincsenek megjegyzések: